Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tiszta, önzetlen kapcsolat

Az emberek sok helyen keresik a szeretetet. Az ember legfőbb célja az életben, hogy szeressék, értékeljék, elfogadják, tiszteljék. Tudatosan vagy tudatosság nélkül keresi az azonosságát ebben. Isten szeretete más. Isten nem helyez minket a középpontba, mint amikor az emberek bolondulnak egymásért. Isten arra tanít minket, hogy nem az tölt be, ha a középpontban vagyunk, hanem az, ha önzetlenül adjuk magunkat. Tőle tanuljuk ezt. Ő nem önző okokból akarja, hogy dicsérjük, hanem azért, mert nem tudunk értelmes életet élni, ha nem töltekezünk be Vele - a szeretet forrásával.

Amikor az emberek másokban próbálják megtalálni ezt a tökéletes szeretetet, az embert helyezik Isten helyébe. Ez igazságtalan mind az ember, mind Isten felé. A másik ember nem tudja betölteni az elvárásait - túl korlátolt és esendő, s ez az elvárás túl nagy teher számára, mert neki magának is szüksége van erre a tökéletes szeretetre Istentől.

Ha egy személy elutasítja Istent, akkor az azonosságát és értékét az életben abból kell nyernie, amit tesz, vagy ahogy mások elfogadják őt. Érzi annak a szükségét, hogy szeressék őt, de gyakran csalódni fog, ha emberekben keresi ezt. Ez nagyon megterheli a kapcsolatokat és elveszi a másik ember szabadságát. Az ilyen szeretet önző, nem önzetlen.

Tiszta, önzetlen kapcsolat az emberek között csak úgy lehetséges, ha Isten tiszta és önzetlen szeretetén alapszik.

Az igazi szeretet tiszta, mert igazmodáson alapszik - akkor is, ha az igazat mondani nem mindig könnyű, vagy nem kísérik mindig jó érzések.

Elfogadni Isten szeretetét azt jelenti, hogy elfogadjuk Jézust és elfogadjuk, mennyire bűnösök voltunk, és mennyire szükségünk van a megbocsátására.

Isten mindent megad, amire szükségünk van, és sok dolgot és képességet adott arra, hogy szeressünk és a jót tegyük. Amikor vétkezünk, visszaélünk ezekkel az Istentől való jó ajándékokkal, rosszra használva őket, figyelmen kívül hagyva, hogy miért bízattak ránk. A fiú, aki gonosz élvezetekre tékozolja szerető, gondoskodó apja örökségét, nem tiszteli és elutasítja apját. Hasonlóan elutasítjuk Istent, amikor nem kérdezzük Őt, mi módon akarja, hogy éljünk.

Amikor megismerjük Jézust, megmutatja az életén és halálán keresztül, hogy mennyire elutasítottuk Istent a bűneinken keresztül. Megtérésre és megbocsátásra vezet minket, ha elfogadjuk Őt.

Ez az elfogadás nemcsak a szavainkban és hitünkben fejeződik ki, hanem az egész hozzáállásunkban és azáltal, hogy hagyjuk Őt, hogy megváltoztassa az életünket.