Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megszabadított a dohányzás rabságából

Kemény húsz évig dohányoztam, és mondhatom nagyon élveztem . Minden reggel az első dolog amihez nyúltam az  a kávé és a cigaretta volt, mint oly sok más embernek, amolyan megszokott dolog. Ha valami ezt a sorrendet megzavarta volna akkor nagyon ideges lettem és ingerült, nem találtam nyugalmam, mindjárt bosszúsan indult a nap is.  Emlékszem volt időszak amikor az üzletekben nem lehetett venni cigarettát ez az ún. "embargós" időszak volt , ezért csak ritkán kaptak az üzletek árút és ilyenkor sorba állással szereztük be a minden reggel oly sokat jelentő cigit. Rossz még rá is gondolnom, de ez volt.  Sokszor mondták , hogy mennyire árt de nekem ugyan hiába mondták, hissz jó volt karikákat fújni, leülni megpihenni 1-1 cigivel.

Nem sokat szívtam "csak" hetente 1,5-2 dobozzal és ezzel ringattam magam, hogy ennyit talán megengedhetek magamnak. A lakást renszeresen szellőztettem, sőt állandóan nyitva volt az ablak, és én magam sem birtam el a füstöt a lakásban, de a kényelemért  bent  füstöltem. A család lassan tudta, hogy amikor felvittem a hangom valamiét akkor fogytán volt  a cigi . Igy ők is figyelték és ha fogytán volt igyekeztek venni nekem. Mennyire tévedtem!!!

15-16 évig nem is akartam leszokni, jónak ítéltem, megnyugtatott ha esetleg bajban voltam. Csakhogy kezdtek a gondok is előjönni, lassan- lassan kezdtem rosszul érezni magam, itt szúrt meg ott...és kezdtem azon gondolkodni, hogy lemondok. Csakhogy nem úgy ment az mint ahogyan én elképzeltem: először csak pár szállal kevesebbet szívok és így  lassan le is mondok  majd. Sokkal de sokkal nehezebben ment a lemondás mint a rászokás. Néhány  sikertelen próbálkozás után már azt hittem , hogy nem fogok tudni lemondani. Emlékszem a legtöbb amit kibirtam cigi nélkül az 1 hónap volt. Már büszkén maceráltam a barátokat, hogy én lemondtam , micsoda karakterem van! De jött egy hangulatos est , jó társaság , és csak eggyet akartam elszívni, mostmár úgyis le tudok szokni, hisz 1 hónapig nem szívtam! Itt estem ismét vissza. Tovább már nem is láttam esélyt arra, hogy le tudok majd mondani. Közben az egészség egyre csak romlott.

A szerencsém az volt, hogy hallottam, hogy valaki azt kérte a mi Urunktól, hogy a vágyat vegye el tőle, hogy ne kívánja az italt. Gondoltam ha nála ez bevált, akkor nálam is ez segíthet. Igen ez segített!  Őszinte imámban kértem Jézust arra, hogy vegye el tőlem a cigi utáni vágyakozást, ne kívánjam többé, ne is tudjak rá nézni. Ezt  hamarossan meg is adta, miután elhittem, hogy elvette a vágyat! Igen egyszerű volt az egész , valójában hihetetlen de mégis  igaz!

Hálás vagyok az Úrnak , hogy megszabadított egy rabságból!  Immár nyolc éve szabad vagyok!

Dicsőség Neki!