Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Látásmódok

Személyiségünk a másokkal és önmagunkkal való bánásmódban nyilvánul meg. Szeretjük, vagy nem szeretjük magunkat, szeretjük, vagy nem szeretjük a többieket. Ebből összesen négyféle beállítottság fakad. Mérhetetlenül fontos, melyik a legjellemzőbb ránk.

1. Én OK vagyok, és a világ is rendben van, azaz ti, a többiek is OK-k vagytok.

Ez a legegészségesebb megközelítése saját magunknak és a környezetünknek. Ilyenkor a bennünk élő felnőtt reálisan, elfogadóan közelít a világhoz, és közben ellenőrzése alatt tartja a benne élő gyermeket és szülőt. Az ilyen ember általában barátságos, megértő a világhoz és saját magához, ők lesznek az életben a "nyertesek".

2. Én nem vagyok OK, ti viszont OK-k vagytok.

Így látjuk a világot, amikor megszületünk, de sokaknál ez később is így marad. Aki felnőttként is folyamatosan úgy érzi, hogy csak vele nincsenek rendben a dolgok, aki mindig azt gondolja, hogy bűnös vagy alkalmatlan, folyamatosan súlyos önkritikával illeti magát, azon előbb-utóbb tartós szorongás, esetleg depreszió lesz úrrá, és a "vesztes" pozícióját foglalja el az életben.

 

3. Én OK vagyok, de ti nem vagytok OK.

Ez az önző, önközpontú személy nézőpontja. Az ilyen emberek bizalmatlanok másokkal szemben, riválisoknak érzik a többieket az életben, nem partnernek, mindenfajta segítséget megtagadnak másoktól, bűntudat nélkül vesznek el dolgokat másoktól, használják ki mások javait, érzelm

4. Én nem vagyok OK, és ti sem vagytok azok.

Ez a legszomorúbb és majdnem reménytelen beállítottság, hiszen, aki így látja a világot, az valóban nem sok segítséget remélhet. Számára ugyanis semmi nem látszik értékesnek, nincs követhető minta, és az egyetlen megoldás a teljes visszavonulás a bizalmatlanságba és a kilátástalanságba.

Ne mást nevelj, te változz meg!

 

Az önsegítés már nevében is tartalmaz egy szigorú korlátozó feltételt: nem arról szól, hogy másoknak miként kellene megváltozniuk, másoknak mit kellene tenniük ahhoz, hogy mi jobban érezzük magunkat. Vannak természetesen olyan helyzetek, problémák, amelyeknek a megoldásához a mi megváltozott szemléletünk, jobb alkalmazkodásunk, rugalmas reagálásunk nem elég. Ezek a helyzetek másként oldódnak meg, vagy nem oldódnak meg, mostani vizsgálódásaink keretein azonban mindenképpen kívül esnek.
De még ilyenkor is igen hasznos a pontos helyzetelemzés, mert könnyebben felismerjük, kinél van a változtatás lehetősége. Az elviselhetetlen főnöktől feltehetően nekünk kell megszabadulnunk, és ez általában úgy történik, hogy munkahelyet változtatunk. De az is az önismeret, sőt önsegítés része, hogy felismerjük, mi az az egyetlen lépés, amivel mi befolyásolhatjuk a helyzetet. A családi konfliktusok többsége úgy épül fel, hogy valaki hibáztatja a másikat vagy a többieket. Csak nagyon ritkán foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy mi mennyiben vagyunk okai a kialakult helyzetnek. Pedig józan ésszel a legtöbben belátjuk és mások családjában azonnal észre is vesszük, mennyire nehéz, ha nem lehetetlen másokat jelentős változásra rábírni.

Néha csak az segít, ha elmegyünk

 

Ha mi mindent megtettünk, és a helyzet mégsem javul, akkor nincs más megoldás, bele kell törődni, vagy ki kell belőle lépni. A kilépés természetesen sok mindent jelenthet. Egy menthetetlen házasság esetén a válást, szülőkkel vagy gyerekkel kiéleződött konfliktus esetén az önállósodást vagy gyermekünk önállóvá tételé

tAz önsegítés módszereinek megismerése még akkor is hasznos, ha az adott esetben éppen kevésnek bizonyul, de segít bennünket abban, hogy ráébredjünk: a problémáink kezelhetetlen méretűvé nőttek, saját erőből már nem tudunk velük megbirkózni, külső segítségre, tanácsadóra, pszichológusra, pszichiáterre van szükségünk.

A sorozat további részeiben azokról a módszerekről lesz szó, amelyekkel elérhetjük a szükséges változást saját magunkban. Ezek a változások ugyanazon az öt szinten mennek végbe, amelyeken kapcsolatba kerültünk a világgal, megnyilvánulunk környezetünk és saját magunk számára. Ezek a következők:

1. Magatartás, viselkedés. 2. Érzelmek. 3. Készségek, képességek, ismeretek. 4. Gondolkodás, önkép, feltételezések, értékek 5. Öntudatlan és ösztönös vágyak, késztetések.

Az előbbiekben felsoroltak részben egymásra épülő, egyre mélyülő és bonyolultabb szintjeit jelentik a személyiségünknek. Minél lejjebb vagy beljebb megyünk a magatartástól az ösztönök felé, annál nagyobb "átalakítási munkálatokra" van szükség ahhoz, hogy a nemkívánatos probléma tényleg eltűnjön az életünkből.

Egy egyszerű példával élve, a körömrágás lehet egy átmenetileg felvett, másoktól eltanult rossz szokás, amelyet a magatartást befolyásoló módszerekkel is el lehet tüntetni. De nem ritkán a személyiség legmélyebb rétegeiből feltörő szorongás, bizonytalanság megnyilvánulása, ha valaki akár évtizedek óta képtelen megszabadulni a kényszeres körömrágástól.

Velünk született önjavító programok

 

Következésképpen a tünet önmagában még nem igazít el a módszer tekintetében. Nem mindegy, hogy valaki meggondolatlanságból pletykál, föl sem mérve ennek romboló hatását, vagy már-már megszállottan kever másokat bajba híreszteléseivel, s ez bevallva, bevallatlanul örömet jelent neki. Nem mindegy, hogy valaki azért nem mer randevút kérni, mert nem érzi magát elég jó társalgónak, vagy mindig páni félelem keríti hatalmába, ha az ellenkező nem testi közelségére gondol.

A pszichológiai önsegítést nem úgy kell elképzelni, mint egy elegáns márkaszervizt, ahol minden elhasználódott vagy akár csak megkopott alkatrészt kicserélnek. Az emberi lélek talán legcsodálatosabb képessége az öngyógyítás, és a ritka szélsőséges eseteket leszámítva, a gyógyulásnak az akarása. Gondoljunk arra, hogy milyen tragédiákat, válságokat, veszteségeket képesek az emberek minden külső segítség nélkül átvészelni, sőt nem ritkán azokból megerősödve kerülnek ki.

Vagyis a szervizes hasonlatnál maradva: még az autóknál feltétlenül valami bajt jelent, ha zörög, füstöl, a szokottnál lassabban megy, sokat fogyaszt stb., az ember úgy van "megszerkesztve", hogy folyamatosan problémákat old meg, maga bánik el a legtöbb nehézséggel, akadállyal az életében. A pszichológiai önsegítés végeredményben ezeknek a velünk született problémamegoldó készségeknek a "tuningolása", feljavítása.