Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A megbízható társ

 

Kire hallgatni? 

 

Ki tud nekem megfelelő tanácsot adni?

 

Talán nap mint nap találkozunk vele. Különböző helyzetekbe jutunk amikor nem jut eszünkbe a megfelelő megoldás a tanácstalanságunkra. Gondba esünk. Ismét az a kérdés: Kire hallgatni?  Magamra ?  Vagy talán  inkább valakinek kikérjük a véleményét?

 

Amint boncolgattam ezt a kérdést, egy érdekes megállapodásra jutottam! Bármennyire is akarok néha kibújni a döntés alól,  bármennyire is várom, hogy Valaki megmondja  MOST mit csináljak, mégsem voltam sohasem megnyugodva a kapott válasszal.  Még a legjelentéktelenebb dolgokban is szükségünk lehet mások véleményére . Cipő vagy más ruházati cikk vásárlása alkalmával kíváncsiak vagyunk arra, hogy jó cuccot választottunk-e , vajon másoknak mi a véleménye róla, jól áll rajtunk vagy nem stb.?

 

Nem igazán tudjuk levetkőzni magunkról azt az érzést, hogy esetleg nembaj ha nem is felelünk meg mások elvárásainak, fő az, hogy mi magunk jól érezzük magunkat , például az említett cipőben vagy ruhadarabban.

Persze ennél bonyolultabb dolgok akadnak az életünk során, amelyekben helyes döntéseket kell hoznunk.

 

Ezekre a kérdésekre és még sok másra ad segítséget a következő bejegyzés:

 

A LELKIISMERET

Hogy egy adott helyzetben mit kell tennem, azt a lelkiismeretem határozza meg a törvény figyelembevételével. A tiltások és parancsok között nincs semleges terület, minden tudatos döntésünkért, tettünkért felelősek vagyunk.

1. A lelkiismeret fogalma:

A lelkiismeret az egyén legrejtettebb magva, és az a szentély, ahol egyedül van Istennel, akinek szava fölhangzik a lélek mélyén.

A lelkiismeret ugyan lelkünk törvénye, mégis túlhaladja lelkünket, jelzi a felelősséget és a kötelességet, a félelmet és a reményt.

A lelkiismeret nem többlet teher. Ha valaki csak a törvényre figyelne, erkölcsi igyekezete gépies, szolgai alkalmazkodás lenne. A lelkiismeret éppen ellenkezőleg, az ember szabadságának, erkölcsi személyiségének legmélyebb alapja.

2. Működése:

ˇ A tettet megelőzően: döntési helyzetben lelkiismeretünk mérlegeli a körülményeket, majd eljut az egészen egyértelmű utasításig. Azt kell követnünk, amit mond, és azt kell kerülnünk, amit tilt, hiszen Isten majd eszerint ítéli meg tetteinket. 
ˇ A tettet követően: utólag jóváhagyja vagy elítéli cselekedetünket. Fontos a lelkiismeret vizsgálat a jövő szempontjából is, hiszen a tanulságokra építhetünk.

3. Nevelése:

A lelkiismeret nevelnivaló és ugyanakkor elvesztegethető képesség. Figyelnünk kell rá, hogy helyes legyen és ne téves. Ehhez szükséges az, hogy lelkiismeretünk utasításait gyakran összevessük a törvénnyel, minél jobban ismerjük meg az erkölcsi parancsokat, vegyük komolyan mások tanácsát és törekedjünk a helyes önismeretre. Sokat segíthet ebben a lelkiatya vagy a gyóntató. 
A lelkiismeretnek jól értesültnek, az erkölcsi ítéletnek pedig megvilágítottnak kell lennie. A jól nevelt lelkiismeret egyenes és igazmondó. 
A lelkiismeret nevelése az egész emberi élet során feladat marad. A lelkiismeret nevelése biztosítja az emberi szív szabadságát és megteremti annak békéjét.

4. Betegségei:

ˇ Aggályosság: mikor a lelkiismeret betegesen érzékeny és a kis hibákat is felnagyítja, nem hiszi el, hogy ezek megbocsáthatók. 
ˇ Tompa lelkiismeret: a nagy hibákat lekicsinyli, nem veszi komolyan, nem jelez. Gyógyítása: a beteg lelkiismeret helyett a lelkivezető tanácsai szerint kell dönteni, hogy a lelkiismeret visszaálljon az egészséges gondolkodásra.

5. Döntés:

Az ember néha olyan helyzetekkel szembesül, amelyek az erkölcsi ítéletet bizonytalanná és az elhatározást nehézzé teszik. Ám az embernek mindig azt kell keresnie, ami helyes és jó; ezen túlmenően föl kell ismernie Istennek az isteni törvényekben kifejezésre juttatott akaratát.

Dönteni csak biztos lelkiismerettel szabad! A helyes döntéshez időre és megbízható adatokra van szükség. Aki nem törekszik a lelkiismereti kérdésekben bizonyosságra és beletörődik abba, hogy kétes lelkiismerettel éljen, az vétkezik, sőt saját személyiségét őrli fel. Egy-egy sürgető helyzetben, vagy ha az ember idegállapota miatt nem tud lelkiismeretével dönteni, az értelem segít a következő szabályok figyelembevételével:

ˇ Kétséges helyzetben mindenkor választhatjuk jó lelkiismerettel a biztosabb megoldást. Ez kötelező is, ha valakinek üdvössége vagy élete forog kockán. 
ˇ Más esetekben választhatjuk jó lelkiismerettel a könnyebb megoldást is, ha komoly valószínűség szól amellett, hogy nem tilos. Ilyenkor azonban jó legalább utólag ellenőriznünk a döntésünket és mindenesetre pótolnunk kell, ami szükségeset elmulasztottunk. 
ˇ Kötelesség-ütközés esetén az erkölcsi értékek rangsora, illetőleg a szeretet rendje igazít el. Előbbre való: 
- a természetes törvény a tételes törvénynél 
- a tiltó törvény a parancsolónál 
- az állapotunkból fakadó kötelesség a pusztán szeretetből fakadó kötelezettségnél 
- a lelki-szellemi értékek az anyagi értékeknél 
A szeretet rendje szerint első a házastárs, majd a gyermek, a szülő, testvér, rokon, barát, hittestvér, honfitárs, idegen, ellenség.

Ha hirtelen kell cselekednünk és a mérlegelésre nincs időnk, bármit választhatunk. Lehetőség szerint azonban kerülnünk kell az olyan helyzeteket, amelyek ütköző kötelességek közé állítanak minket.

6. A lelkiismeret felismerése:

Hogy van lelkiismeret, az az emberiség közös tapasztalata. Ovidius szerint a „lelkiismeret Isten szava bennünk” (ez így nem igaz, mert akkor nem lehetne téves lelkiismeret!). A történelem kezdete óta Isten hívja az embert, célt ad neki. A bűnbeesés óta azonban értelmünk elhomályosult, akaratunk rosszra hajló lett. A jóra azt tudjuk mondani, hogy rossz-a rosszra, hogy jó. Tehát a jó fölismerése és megvalósítása erőfeszítést kíván. Ebben segít a lelkiismeret.

Isten nemcsak kinyilatkoztatott törvényben közli akaratát, hanem minden emberbe, így a pogányokba is beleoltotta a természetes erkölcsi törvény ismeretét. Ez alapján minden ember képes felismerni a jót (de ez nem azt jelenti, hogy mindig fel is ismeri). A természetes erkölcsi törvény mindenki számára kötelező, a helyes irányt mutatja. Szent Pál így ír erről: „Amikor a pogány, törvény híján, a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján saját magának a törvénye. Ezzel igazolja, hogy a törvényszabta cselekedet a szívébe van írva. Erről lelkiismerete tanúskodik és önítélete.” (Róm 2, 14-15)

A lelkiismeret annak valósága, hogy Isten mindig jelen van számunkra, tehát nem térhetünk ki utasításai elől. 
Jézus mondja: „Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok a mennyei Atyátoknál.”(Mt. 6, 1)

(A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE:

Mindebből az látszik, hogy a lelkiismeret végeredményben értelmünk ítélete a cselekedeteink felett, hiszen értelmünk tud mérlegelni, jóváhagyni vagy elítélni cselekedeteket, döntéseket. Lelkiismeretünk annyiban biztos vagy hibás, amennyiben értelmünk „elhomályosult”, és nem mindig képes tisztán látni. A lelkiismeretet azért lehet nevelni, mert tanulással elmélyíthetjük tudásunkat, így értelmünkkel később felismerhetünk olyan igazságot is, amelyet korábban nem; értelmünk ugyanis az igazságra irányul. Viszont akaratunk képes a felismert igazság ellenében (a valóságos jóval szemben a látszólagos jó irányába) dönteni, ezért cselekedhetünk a lelkiismeretünk „ értelmünk ítélete”ellenére. Akaratunk ugyanis nem az igazságra, hanem a jóra irányul.)


 

Lehet, hogy nem ezt vártad de ha jól belegondolsz akkor rájössz, hogy ez igaz. Érdemes „rá” hallgatni. Próbáld ki és azt javaslom, hogy éberen figyelj minden benned zajló dologra.. Ha most jelenpillanatban nem is tudod minden alkalommal helyesen alkalmazni, de a későbbiek folyamán biztosan jól fog vezetni. Az egyedüli megbizható társ!

Kivánom, hogy sikeresen vezessen!