Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hit törvénye

Túlságosan nagyra értékeljük a tudást, és túlságosan keveset tudunk a hit gyakorlati értékéről.
A hit nem más, mint emlékezés az ember saját, isteni természetére. Jézus gyakran mondta: „...legyen úgy, ahogy hitted!" (Máté 8,13) Ez egyike a szellemi törvényeknek. Figyeljünk hát oda, hogy mindig az igazat higgyük! Nem az történik ugyanis, amit akarunk, hanem az, amiben hiszünk. A hit szellemi ereje összekapcsol bennünket az univerzum egyetlen erejével, amely számára nincsen lehetetlen.
A tudás tényeket állapít meg, a hit tényeket teremt.
A hit „belső tudás", amely nem külső bizonyítékokon nyugszik, hanem az igazság és a valóság belső felismerése. Az igaz hit az a bizonyosság, hogy amit kívánok, az meg kell hogy jelenjen, ha megnyitom magam az egyetlen erőnek, és azt a kívánt célra koncentrálom.
A köszönet azért fontos, mert megköszönni azt szoktuk, amit kapunk. És ezzel a köszönettel a beteljesülést a mába helyezzük. Hitünk dolgozhat nekünk is, de ellenünk is, a hit ereje ugyanis azt fogja megvalósítani, amiről az ember legbelül mélyen meg van győződve. A gyógyító hit már nem a külső látszatra figyel, hanem a belső létre koncentrál, s ennek következtében önmagát kívül is megjeleníti: körülményként vagy gyógyításként valósul meg.
Paracelsus felismerte, hogy a képzelet sok betegségnek előidézője, a hit azonban minden betegség gyógyítója. Jézus újra meg újra hangsúlyozta a „kitartó hit" fontosságát. Előfordulhat azonnali gyógyulás is, gyakran azonban órákig, napokig vagy akár hetekig kell erősítgetni hitünket.

A hit tehát nemcsak azt jelenti, hogy igent mondok az igazságra, a valóságra, hanem bizonyos is vagyok benne, és amire hitemmel igent mondtam, arról tudom, hogy meg is valósul. Aki csak abban hisz, amit lát, az csupán akkor fogja hinni a vetés következményét, ha már be is takarította.
Akinek nincs hite, az is hisz, csak éppen annak ellenkezőjében, mint amit el kíván érni. A kétely az a hit, amely ön ellen dolgozik!
A legmélyebb hit is hatástalan marad azonban, ha vágyaim beteljesülését kitolom a jövőbe, ha a jelenben tudatommal a hiányosságokra összpontosítok. Csak akkor válik szabaddá az út az egyetlen erő számára, ha a megvalósítás gondolata most tölt el engem. Csak ekkor tapasztalhatom meg a beteljesülést.
Hittel kell hát igent mondanunk arra, hogy az egyetlen erő most gyógyít meg engem, most segít nekem. A gyógyulás mindig a tudat kitágulásával kezdődik. A kitartó hit, mint a belső valóság felismerése, minden akadályt felszámol, amely a gyógyító energiák útjában áll, és így lehetővé teszi a tökéletes egészséget. Ezzel megteremtődik a kívánt állapot:
„Ha, hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek."

Kurt Tepperwein